Day 6: Grunas vízesés

Ma reggel a Villa Molla vendégházban ébredtünk, ami közvetlenül a Theth völgye fölött emelkedő hegyen áll. Fontos tanács (bár nyilvánvaló): ha júliusban társasággal utaznál (a mi csapatunk 5 felnőttből és 2 gyerekből állt), időben foglalj szállást! Mivel Theth egyre népszerűbb, a szállások hamar megtelnek, egyik napról a másikra foglalni szinte lehetetlen!

Szerencsénk volt, hogy itt még pont el tudtunk csípni két szobát egy kis kompromisszummal: M-nak csak egy babaágy jutott a háromágyas szobánkban. A Villa Molla vendégházat egy Olaszországban élő albán család tartja fenn, akik csak a nyári szezonban tartózkodnak itt. Ennek megfelelően maga a vendégház is nyugat-európai minőségű, könnyen felvehetné a versenyt Ausztriában vagy az olasz Dolomitokban is. Meg kell jegyezni hogy a vacsoraárak (különösképpen a bor ára) is "magas színvonalú". Akárhogyis, én nagyon élveztem itt lenni és S-val focizni a lehető leggyönyörűbb panorámájú kertben!

A szállásunk Theth-ben

Sajnos, csak egy éjszakát tudtunk maradni. Miután összecsomagoltunk, (hat nap alatt negyedszerre), leautókáztunk a völgybe, egészen a Grunasi vízeséshez legközelebb eső parkolóig.

Az infrastruktúra rendkívül gyorsan fejlődik errefelé, és a Google maps nem tudott arról a hídról, amely az aszfaltozott utat közvetlenül összeköti a parkolóval. Emiatt mi a falun át vezető göröngyös és köves úton zötykölődtünk végig. Elég butaság, hiszen az előző nap magunk is láttuk a hidat. Tanulság: ha azt gondolod magadban, hogy bárcsak lenne egy jobb útvonal: nézz körül még egyszer! Nagy valószínűséggel van egy valahol...

Valaki azt mondta nekünk, hogy a Grunas vízesés -hez vezető kirándulás könnyebb, mint a Blue Eye-hoz vezető, bár én ebben nem vagyok olyan biztos. A szintkülönbség 300 méter, és nagyjából 2km séta. Természetesen egy egészséges felnőttnek ez meg se kottyan, de kisgyerekestől és nagymamástól ennél többre nem is vállalkoznék. Sajnos ma sem sikerül elkerülnünk a déli forróságot, így pár perc séta után már izzadtunk is a melegtől.

Indulás után néhány perccel az túristaút egy vörös hídon vezet át, melyet rögtön megismertem az interneten látott csinos képekről. Csinos vagy sem: a híd nagyon öreg, hiányzik róla jónéhány palló, így elég félelmetes volt átvinni rajta a gyerekeket. Az utolsó lépések a hídról a földi ösvényre egg nagy szikladarabokon visznek át, köztük jókora mélyedéssel, és kapaszkodó nélkül. A gyerekeket a minket beérő turisták segítségével itt átemeltük, de anyósom és apósom inkább visszafordultak, ugyanis a túristák tudtak mutatni egy lehetséges alternatívát. Ahol mi jobbra fordultuk a hídhoz, lehetett volna egyenesen is menni. Ezen az alternatív útvonalon át kell szelni egy sekély patakot - el tudom képzelni hogy a tavaszi hóolvasádkor a patak nem lenne éppen sekély és így átszelni is lehetetlen lenne.

Ezután a kis kaland és még egy kis emelkedő után elértük a Kunora e Grunasit. Ez egy füves, fák által árnyékolt területen kialakított kedves kis terasz-bár. Szuper hely kicsit megpihenni, meginni egy üdítőt, figyelni a fűben kószáló tyúkokat, a hintában ejtőzni, felpróbálni egy tradicionális albán nemezkalapot és közben úgy tenni, mintha az ember kávézna.

A pihenő után nem sokkal keskenyebbé valid az ösvény és elkezdődik az igazi kapaszkodó felfele. A jó hír, hogy eltévedni nem lehet, egyetlen elágazás kivételével csak egy irányba lehet menni. Az elágazás pedig egyértelműen jelezve van - már ha hajlandóak vagyunk eltekinteni a helyesírási hibáktól.

After the fork the path becomes steep and rocky

A hegy meghódítóit ( a séta körülbelül 30-45 percet vesz igénybe) a Grunas vízesés bámulatos látványa jutalmazza meg.

Swimming in the Grunas waterfall

Ezalkalommal én magam is bemerészkedtem a jéghideg vízbe. Nem hittem volna, hogy sikerül, mert ezúttal is fájdalmas volt mar a lábfejemet is bedugni. Érdekes módon 3 lábfürdő után az egész testemmel már gyerekjáték volt belemerülni ebbe a kristálytiszta frissítő medencébe. A fürdő után ugyanebből a vízből töltöttem tele a kulacsomat. Hát nem csodálatos?

A séta után a Villa Gjeçaj Guesthouse and Restaurant-ban ebédeltünk. Ez is egy kivételesen jó fekvésű vendégház. A tágas kert megengedi, hogy az asztalok egymástól olyan távol helyezkedjenek el, hogy úgy érezd, a saját vidéki házadban ebédelsz! Leültem a csodás hegycsúcsokkal szemben és már előre örültem a panorámás étkezésnek. Kicsit csalódott voltam, mikor át kellett ülnöm a másik oldalra, hogy M-nak segítsek enni. De abban a pillanatban megláttam a fenséges hegyláncot amely a völgyet keletről határolja. Úgy éreztem, akár örökké itt tudnék ülni!

Sajnos azonban eljött az ideje, hogy a társaságunkkal dél felé induljunk, hogy ott másféle természeti csodákban gyönyörködhessünk.

Go back Home